Von der Leyen nem akar Orbánnal kivételezni
Ursula von der Leyen határozottan állítja, hogy semmiféle ígéretet nem tett a magyar, a lengyel vagy éppen az olasz kormánynak, mármint hogy azok támogassák megválasztását a Bizottság elnökévé. Így sem fontos biztosi posztot, sem anyagi előnyöket a következő uniós költségvetésben, vagy ilyesmit. Mint mondta, a partnerek tudtára adták a kívánságaikat, ám ő csak akkor kötelezheti el magát bármire, ha már összeállt az egész kép.
A Népszava által szemlézett Spiegel cikke megjegyzi, hogy Európa számára minden bizonnyal sok múlik azon, miként boldogul a német politikus, illetve Merkel, akivel most a korábbi miniszteri poszt után egy szintre kerültek. A szoros választási eredmény is azt igazolja, hogy az EU megosztott, és a von der Leyen a sikerhez rá volt utalva a lengyel képviselők szavazataira. Ezért vetődik fel a viszonzás kérdése. Ő maga azt mondja, túl kell lépni főként a kelet-nyugati ellentéteken, a jövő kulcsa sok esetben Keleten van. Erre jó esélyei vannak, mert miniszteri tisztségében rokonszenvet vívott ki magának az új tagok körében.
Ezért a jogállamiságról óvatosabban beszél, mint elődje. Megkerüli a választ, hogy miként vélekedik a 7-es paragrafus alapján indult eljárásról. Csakhogy ez nagy bizalmatlanságot keltett elsősorban Strasbourgban. Felmerült a gyanú, hogy magához édesgeti Orbánt és Kaczynskit, mert így próbál többséget szerezni a középtől jobbra. Ám a demokrácia ügyében Magyarország és Lengyelország legfeljebb enyhébb hangban reménykedhet, a dolog lényegét illetően azonban nem – ezt von der Leyen teljesen egyértelművé teszi: arra hivatkozik, hogy a jogállam az unió egyik pillére. Ezzel együtt idáig sok keleti tagállam úgy érezte, hogy a sarokba szorították, és a többiek nem tartanak rájuk igényt. Ezután azonban úgy lesz, hogy a Bizottság rendszeresen jelentést készít a jogállami viszonyokról - az összes tagállamban.
Merkellel várhatóan hamarosan ütközni kényszerül von der Leyen, mert a kormányfő sokáig ragaszkodott ahhoz, hogy válság esetén szét kell osztani a menedékérőket, ám ez tévedésnek bizonyult és főleg Kelet-Európában keltett bizalmatlanságot Németországgal szemben. A Bizottság leendő vezérének le kell válnia erről a vonalról. Ennek megfelelően hamarosan végig akarja járni a tagállamok fővárosait, hogy kipuhatolja a lehetőségeket, és itt megint az a kulcskérdés, miként vélekednek az új menekültpolitikáról a volt szocialista országok.
