Vidnyánszky Attila bemutatja: a fából faragatlan királyfi

Föld S. Péter 2024. május 10. 07:20 2024. máj. 10. 07:20

Vidnyányszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója – a teátrum élén Jordán Tamás és Alföldi Róbert személyében korábban „csak” igazgatók álltak – nem volt hajlandó felhívni telefonon a Nemzet Színészévé választott Kulka Jánost. Ez a faragatlanság azért is szokatlan, mert 2000 óta, amióta létezik a Nemzet Színésze cím, a magyar színházi világban hagyomány, hogy a Nemzeti Színház vezetője értesíti a kollégái által ezzel a címmel kitüntetett művészt. Vidnyánszky az üggyel kapcsolatban őt kérdező újságírónak is vállalhatatlan stílusban válaszolt: közölte, hogy nincs joga őt kérdezni. Hősünk nem volt mindig ennyire nagyképű és elutasító a „libernyákokkal” szemben: 2005-ben, az első Gyurcsány-kormány idején az egész magyar színházi szakma összefogott, hogy segítse a Vidnyánszky által fémjelzett, kilátástalan helyzetben lévő beregszászi színházat.

Vidnyánszky meg is indokolta, hogy az RTL-nek miért nincs joga kérdezni őt: „Ennek a csatornának joga nincsen kérdezni! Olyan szinten pusztítják a magyar ember lelkét, maga személyesen is, ön is.” 

Vidnyánszky nem mindig volt olyan nagy ember, mint amilyennek most képzeli magát, s bár a hála nem politikai kategória, tőle azért elvárható volna, hogy emlékezzen arra, annak idején kik segítették őt. A tisztesség ugyanis alapvető emberi érték, nem köthető világnézethez, sem politikai oldalhoz – vagy hozza magával az ember hazulról, az ilyet, vagy nem. Vidnyánszky – akárcsak a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, Demeter Szilárd – a sértettséget hozta magával a határon túlról, a kisebbségi létből fakadó dühöt és gyűlöletet, ezért akarja a maga képére formálni a magyarországi színházi világot.

Ettől persze még felhívhatta volna a Nemzet Színészévé nem kinevezett, hanem választott Kulka Jánost, de ezt inkább Molnár Piroskára bízta. Kulka nem komilfó Vidnyánszky szemében, mint ahogyan a Nemzetiből 22 év után – viharos körülmények között és miatt – távozó Udvaros Dorottya sem az. (Így Udvaros már „csak” a Nemzet – de már nem a Nemzeti – Színésze.)

Vidnyánszky Attila most képtelen megbocsátani azoknak, akik valamikor jók voltak hozzá. 2020 szeptemberében a Hírklikk is megírta, hogy gyakorlatilag az egész magyarországi színházi szakma összefogott, hogy segítsen a Vidnyánszky által fémjelzett, 1992-ben alapított beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színháznak.

Nincs hely felsorolni, hány teátrum és ki mindenki vett részt a Vidnyánszky színházát segítő akcióban, erről a Hírklikk akkori cikke részletesen beszámolt.  Ami a lényeg: a Független Magyar Művészeti Alapítvány külön számláján 26 millió forintot gyűjtött a civil adakozóktól, emellett mintegy 50 millió forint gyűlt össze a színházaktól és a gyűjtésből. Ebből adtak fizetéseket a színészeknek, lakást vettek a fiatal színészeknek és felszerelték a színházat minden szükségessel, mosógéptől a díszletekig. 

Tegyük hozzá, hogy Vidnyánszky a Gyurcsány Ferenc vezette – szocialista – kormány idején magas állami díjban részesült, a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszttel tüntették ki. Két évvel később pedig kinevezték a debreceni Csokonai Színház igazgatójának, pedig akkor is balliberális kormányzás volt. 

Azóta nagyot változott a világ, az egykor segítségre szoruló színházi emberből a hatalom kegyeltje és ezzel megkerülhetetlen tótumfaktum lett. Nagy emberek társaságában mutatkozik, hétköznapi halandókkal – újságírókkal, a kormányhoz nem köthető tévé stábjával – nem áll szóba. Pedig, illene tudnia, hogy az újságíró nem a saját kíváncsiságát kívánja kielégíteni, amikor kérdez. A sajtó munkatársai az embereket tájékoztatják, s amikor Vidnyánszky Attila nem válaszol a kérdéseikre, ehelyett néhány, faragatlan stílusban előadott mondattal elhajtja őket, akkor valójában az általa ajnározott hatalom által gyakorta hivatkozott magyar emberekre tesz magasról.