A köztévé által ellopott forradalom

Nem voltak illúzióim, nem ma jöttem a hathúszassal, tudtam, hogy közszolgálatiék messze nem pártatlanok. Azt gondoltam, hogy majd valamikor a híradó vége felé, egy fél percet összevágva, az ott elhangzott beszéd legkevésbé jó pillanatairól nyújtanak át egy manipulált válogatást a nézőknek. Elmondják - megint és sokadszorra - a szokásos hazugságaikat. Hogy az ellenzék háborút akar, (miközben Karácsony éppen békejobbot nyújtott mindenkinek), hogy csatatérré változtatnák a várost, migránsokat telepítenének mindenhová, mert nem a magyar nemzet, hanem a nemzetközi nagytőke és a bevándorláspárti erők érdekeit szolgálják.

Mondhatjuk úgy is, hogy előítéletes voltam. (Nem ok nélkül, persze.) Sokéves tapasztalat áll mögöttem, szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy ilyen dolgokban ritkán szoktam tévedni.

Ezúttal sikerült. A magyar adófizetők pénzéből fenntartott, közszolgálatinak nevezett televízió még azt a fáradságot sem vette magának, hogy jó szokása szerint hazudjon a szemünkbe. A közszolgálati televízió ünnepi híradója ugyanis egyetlen szóval sem tudósított arról, hogy a budapesti Városháza előtti - a nagyközönség elől korábban elzárt, de mostantól megnyitott - téren ezrek hallgatták Karácsony Gergely ünnepi beszédét.

Aki csak az évente több mint 90 milliárd forintból gazdálkodó (garázdálkodó) közmédia televíziójából tájékozódik, az nem tudhatta meg ezen az estén, hogy van egy magyar város, amelynek a neve Budapest, mert Orbán médianyaloncai mindezt nem tartották fontosnak elémondani az embereknek.

Ha úgy vesszük, ez jogi értelemben is bűncselekmény. A szaki kap évente 90 milliárd forintot, hogy elvégezzen egy munkát, – jelesül azt, hogy tájékoztassa a magyar embereket arról, mi történik Magyarországon és a világban – elteszi a pénzt, majd magasról tesz arra, amivel megbízták.

Lopásnak hívják az ilyet, ha cizelláltabban akarunk fogalmazni, akkor hűtlen kezelésnek.