A legfontosabb ágazat a foci

A szavak eredeti értelmének, majd átalakuló jelentésének megfejtése izgalmas foglalatosság lehet azon keveseknek, akiket Karinthy Ferenc egy önéletrajzi ihletésű írásában a fölösleges tudományok művelőinek nevezett. Pedig mindennapjainkban valamennyien efféle szófejtők vagyunk, amennyiben valamely miniszteri vagy államtitkári szózatban a „nincs rá elég pénz“ számukra egészen másféle tartalmat hordoz, mint azok számára, akik ennek gyakorlati következményeivel találkoznak.

Mert mit jelent például a MÁV vezetői számára, hogy nincs pénz a Liszt Ferenc repülőtéren évek óta működésképtelen lift megjavítására, s mit jelent annak a szegény nagymamának, akinek cekkerekkel súlyosbítva kell átkelni a sínek felett a sok-sok lépcsőn megközelíthető hídon. Ilyesfajta ellentmondások kísérik a közpénzek eredetét, nemkülönben elosztásuk és felhasználásuk rendjét, vagyis a döntéseket arra nézve, hogy mire van pénz és mire nincs. (Mellesleg lényegileg ez a politika.)

Mármost megemlítek néhány dolgot, amire (a liften kívül) nincs, vagy a kelleténél kevesebb a pénz: a tanárok, egészségügyiek, szociális dolgozók, rendőrök, tűzoltók, közintézmények alkalmazottainak bérére. Fű, fa virág, a vizek, a levegő gondozására, tisztán tartására. Tudományos kutatásra, több ezer kilométer út karbantartására és a jó ég tudja, hogy még mire. 

Amire van pénz, az a sport! A költségvetés sportra szánt előirányzata jövőre 327 milliárd forint - közölte Szabó Tünde államtitkár. (A Magyar Tudományos Akadémia állami támogatása az idén 40 milliárd forint.) A sporton belül is kivételezett ágazat a labdarúgás, az új „szent tehén“. A 444 portálon olvasható a Nemzeti Sport alapján, hogy az MLSZ új premizálási rendje szerint az NB I-ben

- mind a 12 csapat kap 350 millió forintot csupán létezése, működése okán.

- minden győztes bajnoki mérkőzés jutalma 10 millió forint (ez a háromszorosa a tavalyinak)

- külön prémium jár majd az év végén az első hat helyezett csapatnak. A bajnok 120 milliót kap, a második 100 milliót, a harmadik 80-at, a negyedik 60 milliót, az ötödik 40-et, a hatodik 20 milliót.

A sikeres nemzetközi szereplés jócskán felhízlalja az egyesületi bevételeket. Az Európa-ligában 240 ezer euró jár az 1. csoportkörért, 260 ezer euró a 2. körért, 280 ezer euró a 3. körért és 300 ezer euró a rájátszásba jutásért. Ez összesen úgy 345 millió forint. De ezt legalább nem az MLSZ fizeti.

Ezen felül járna még plusz 50 milliós jutalom két esetben is a közkasszából: 

1. ha a pályán van legalább egy fiatal játékos, 19-20 évesek.
2. ha legalább hét magyar játékos van a pályán, vagyis négynél nem több a légiós.

Ez a szabályozás laikusnak kissé eszelősnek tűnik, de maga Csányi Sándor MLSZ elnök tette szóvá igen hangosan, hogy az NBI-ben kevés a hazai és kevés a fiatal játékos. Magyarán azt mondhatjuk, hogy a honi labdarúgásban közpénzből magyar mérce szerinti értékelésben csillagászati összegeket fizetnek a klubok „bevándorolt“ játékosoknak, akiknek teljesítménye jó esetben is csak másodrendűnek minősíthető. Hogy ki a magyar és ki az importált menő, az kissé kusza elbírálási rendszerben dől el, de ez végtére is apróság, a lényegen nem változtat semmit.

Egyebekben a focit lehet szeretni, lehet nagyon szeretni, rajongani érte, és hát igen bizony, akad akit egyáltalán nem érdekel. Itt kell említenünk a TAO elnevezésű varázslatot. Ez az a pénz, amelyet a vállalatok önként és dalolva adnak sport-és kulturális célokra adózás előtt a nyereségükből. A TAO-ban mindannyiunk pénze benne van - ha szereti a focit, ha nem. A Kúria szerint ez tiszta közpénz. De amíg az egyesületi kasszákba ér, átlényegül mondjuk alapítványi pénzzé, s ettől fogva csak az ismeri a sorsát, aki éppen elkölti. (A bíróság hiába kötelezte ítéletében a felcsúti klubot a részletes adatok kiadására, a minisztérium rátette a kezét az elszámolásra, és már vagy egy éve hallatlan műgonddal ellenőrzi, hogy mi történt a pénzzel. Az adatokat kikérő képviselőnek pedig coki.) De azért a pénz valahol megvan, ez nap-nap után építkezések során látható. 

A focirajongók és közömbösek között is kevesen lehetnek, akiket nem vág fejbe ez az adat: 2012 óta TAO pénzből az MLSZ 650 pálya megépítését támogatta Magyarországon. Van köztük több milliárdos nagyvárosi stadion és falusi pálya is. Nagyobb összegben lefogadom: annak, aki csak betett a közkasszába, ez irdatlan nagy szám akkor is, ha minden pályát kiválóan kihasználnának. Ám a jelek szerint azok, akik a pénz felhasználásáról döntöttek, másként gondolják. A G7 portálon közzétett adatok szerint az MLSZ tíz év alatt 170 milliárd forint állami támogatást remélt, s kapott legkevesebb négyszer ennyit. (Egyéb forrásokat itt most nem említünk.)

A vállalkozások csak TAO címén 2011 óta 283 milliárd forintot fizettek be a költségvetés helyett a fociklubok pénztárába. A magyar élvonal bekerült a 20 leggazdagabb európai bajnokság közé. A folyamat legnagyobb kedvezményezettje az Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány (a helyi Barcelona FC) volt, 2011 óta kapott 25 milliárd forintot. (Ehhez képest a csapatnak saját nevelésű játékosa és hazai játékosa alig van.)

A pénzszórásból egyelőre számottevő nemzetközi eredmény (érem) nen lett. (Pillanatnyilag éppen reményteljesebb a helyzet, de volt már ilyen.) A bajnokság színvonala alacsony, néző alig van. A program elején bajnoki fordulónként 80 ezer, később már csak 64 ezer nézőt reméltek, de ebből csak 19-20 ezer lett. (A közölt számok sem mindig hitelesek). A csapatok, még a vidéki kisvárosok együttesei is tele vannak „bevándorlókkal“, ami szerintem nem lenne baj, ha tudnának focizni és segítenének megtanítani a bennszülött játékosokat is a labdarúgás fortélyaira.

Mostanság azonban a nemzetgazdaág látszat szerint legfontosabb alágazata a labdarúgás, amelybe ömlik a közpénz, mélyen az elvárható szint alatt teljesít mind a külcsín, mind a belbecs tekintetében. Javaslom: adják a pénzt inkább az iskoláknak, kórházaknak, fogorvosoknak, rendőröknek, tűzoltóknak, betegápolóknak és persze a liftjavítóknak! A foci állítólag professzionális első osztálya meg éljen meg piaci alapon, ha tud!