Belépés csak kiválasztottaknak!

Legutóbb már a Civil Összefogás Fórum – Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány (CÖF-CÖKA) április 16-ára meghirdetett sajtótájékoztatójára és háttérbeszélgetésére sem engedtek be minden hazai újságírót. A 444 portál a meghívóban szereplő „részvétel regisztrációhoz kötött” megjegyzésnek eleget téve, szerette volna regisztrálni magát a megadott e-mail címen, de a jelentkezésüket egy elutasító levéllel megakadályozták: „Köszönjük levelét, de a sajtótájékoztató zártkörű, belépés csak a hivatalosan meghívottak részére, így regisztrációját nem tudjuk elfogadni.”

A lépést a zárt tájékoztatón a szlovákiai Globsec szervezet tevékenységével indokolták, mert az szerintük „szuverenitásvédelmi kérdéseket vet fel” – fogalmazott az MTI híradása szerint ifj. Lomnici Zoltán. „Munkába állítottuk az NGO-kat figyelő lokátort. A képernyőn megjelenő újabb külföldről támogatott NGO van a górcső alatt.” A CÖF-CÖKA szóvivője közölte, hogy álláspontjuk szerint „botrány a kémszervezetek civil köntösbe öltöztetett jelenléte Magyarországon”, ami nemcsak titkosszolgálati, hanem civil kérdés is. Az álcivilek elnöke, Csizmadia László aztán pontosította, miről is van szó. Úgy gondolják, egyes független médiumok távoltartása az információktól „megőrizheti és megvédheti hazánk érdekeit”. 

Konkrétan az Átlátszó „Ki mit tud?” elnevezésű projektje váltotta ki a felháborodásukat. A szerkesztőség ugyanis az évek során több mint 24 ezer adatigénylést nyújtott be és tette az így kapott adatokat bárki számára böngészhetővé. „Az ilyen információk kikérése legtöbbször ellenzéki pártérdekeket szolgál” – jelentette ki a közpénzekkel – többek között az állami Szerencsejáték Zrt. és más szervezetek visszakövethetetlen adományaival – vastagon kitömött álcivil szervezet vezetője. 

Az igazi botrányt a kormánytól független sajtó újságírói másban látják. Szalay Dániel, a sajtó helyzetével foglalkozó Média1 portál főszerkesztője, abszolút jogellenesnek tartja ezt a lépést. „Akik ilyen döntést hoznak, alapvetően megsértik az egyenlő bánásmód alkotmányos alapelvét, de ez a sajtó szabadságáról szóló nemzetközi egyezményekkel is ütközik” – fogalmazta meg szerkesztőségünk kérdésére. Mint mondta, versenyelőnybe kerülnek azok a lapok, amelyek ott lehetnek, beszámolhatnak, esetleg kérdéseket is feltehetnek, míg más orgánumoknak erre nem nyílik módjuk.

Az erre vonatkozó kormányzati hivatkozások szinte minden esetben légből kapottak – tette hozzá. A Kormányinfón rendszerint a hely szűkével indokolják az elutasító választ, de azt egy korábbi alkalommal Szalay Dániel a saját szemével is tapasztalta, hogy valótlan az ilyen kifogás. „Látható, hogy mindig ugyanazok számára nincs hely a kormányzati tájékoztatón” – jegyezte meg. Ha valóban ez volna az ok, lehetne sorsolással, vagy más, igazságosabb módon megoldást találni, de ez persze nem érdeke a szervezőknek.

Sokkal súlyosabb problémának érzi, hogy a magyar újságírók és a hazai független szerkesztőségek is kezdik elfogadni, tudomásul venni, hogy ez így működhet. Egyetlen korábbi példát említ arra, hogy aki nem hajlandó beletörődni ebbe a helyzetbe, akár át is törheti ezt a falat. Pécsen, az akkori fideszes polgármester tájékoztatójára nem engedték be a helyi független szerkesztőség munkatársát. A médium ezután az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordult és elérte, hogy elmarasztalták a szervezőket a megkülönböztető döntésük miatt. „Volna az ellenállásnak jogi útja, fel lehetne lépni az információt megtagadókkal szemben, még ha ez az ösvény meglehetősen göröngyös is” – mondta a Média1 főszerkesztője.

Maguk az újságírók nem hibásak abban, hogy idáig fajultak a dolgok? „Ha volna a szakmában szolidaritás, ha ilyenkor a meghívottak sem mennének be a terembe, talán visszakozna a kormányzat, de ilyen egységes fellépést az állami média propagandistáitól nem lehet elvárni” – vélte Szalay. Hozzátette: külföldön elképzelhetetlen volna egy ilyen megkülönböztető döntés, mert a nemzetközi sajtó képviselői az információs- és szólásszabadság ilyen korlátozását aligha fogadnák el. 

Brüsszelben éppen a napokban fakadt ki a miniszterelnök az MCC által szervezett szélsőjobbos konferencia, a NatCon második napján. Azt mondta: „A rendezvény betiltása, majd később az engedélyezése olyan, mintha a nyolcvanas évek végén lennénk Magyarországon, amikor a szabadság erői, meg az elnyomás erői viaskodnak egymással. Örülünk, hogy még szabad beszélnünk Brüsszelben.”

Talán ezt meghallja Gulyás Gergely miniszter is és elgondolkodik Orbán Viktor felháborodásán. Talán észreveszi, örülnének a kormánytól független újságírók, ha a kétezeres évek közepén Budapesten ott tartanánk, hogy a nyilvános sajtórendezvényeken megjelenniük, hovatovább, kérdezniük is szabad lenne.