A gyűlölet megbetegíti a társadalmat
A mai magyar politika oxigénje a félelem, üzemanyaga a gyűlölet, és lassan mindannyian fuldokolunk ebben - véli Bódi Ferenc szociológus, a Politikatudományi Intézet tudományos főmunkatársa. A rendszerváltás utáni versengő demokráciából fokozatosan lett totális kampányüzemmód, ahol a másik nem ellenfél, hanem hazaáruló, idegen ügynök, „nem közénk való”. A 2000-es évek riogató kampányaiból, népszavazási gyűlöletakcióiból és ellenzéki–kormányzati hisztériaciklusokból nőtt ki az a logika, amely ma már mindent zéró összegű játszmává fordít: ha „nekik” jó, „nekünk” biztosan rossz. Így lett normává a démonizált ellenségképek sorozatgyártása, a folyamatos ostromállapot, ahol kisebbségek, civilek, sajtó, Brüsszel vagy épp „a magyarok egy része” kerül célkeresztbe. A mai magyar politika nyelvét és napirendjét tartósan a félelemre és az ellenségkijelölésre épülő logika határozza meg. A gyűlölet- és félelemkeltés csökkentéséhez egyszerre lenne szükség intézményi korlátokra, átlátható kampányfinanszírozásra, független médiaszabályozásra, szakmai normákra, például sajtóetikai szabályokra, politikai felelősségvállalásra. És nem utolsó sorban lassú, generációs szintű kulturális változásra, amely a vitaképes, pluralista politikai kultúrát értékeli.
