Gajdics elvtárs nem rúgja fel a száraz kutyaszart
Gajdics Ottó toleráns ember. Ezt onnan lehet tudni, hogy ő maga mondta saját magáról. Az Echo tévéből a Hír TV-be menekített Sajtóklubban a melegek kapcsán beszélt erről a nemes tulajdonságáról a Szabad Föld (korábban: Magyar Idők) főszerkesztője, s állítását rögtön egy érdekes megfogalmazással is alátámasztotta.
„Mi toleránsak vagyunk, mi befogadók vagyunk. Együtt tudunk élni velük, úgy, ahogy a száraz kutyapiszokkal az árokparton, még csak föl sem rúgjuk őket, éljenek úgy, ahogy akarnak, csak bennünket hagyjanak békén."
Ezt mondta a nagyon toleráns Gajdics Ottó. Pedig, bele is lövethetne a melegekbe, követelhetné a betiltásukat, vagy a kitiltásukat mindenhonnan, de nem: a mi jó Gajdicsunk megelégszik azzal, hogy száraz kutyapiszokhoz hasonlítja őket.
Mielőtt továbbmennénk, érdemes emlékeztetni arra, hogy Gajdics Ottó valamikor elvtárs volt. Legalábbis abban az értelemben, hogy ő volt a nyíregyházi főiskola utolsó KISZ-titkára. (Gyengébbek és egészen fiatalabbak kedvéért: a KISZ a Kommunista Ifjúsági Szövetség rövidítése). Nem kell rögtön rosszra gondolni, vagyis, hogy ő is ugyanolyan köpönyegforgató volna, mint sokan a társai közül. Épp ellenkezőleg: a pártállamban az volt a szokás, hogy a rendszer úgy számolt le a legádázabb ellenségeivel, hogy kinevezte őket KISZ-titkárnak. Van olyan is, akiből párttitkár lett, de Gajdiccsal kegyesek voltak az elvtársai, beérték azzal, ha KISZ-titkárként vészeli át az egypártrendszer embert próbáló utolsó éveit.
Mozgalmi zsargonban: belülről bomlasztotta a rendszert.
Mentségére legyen mondva, akkor még nem tudhatta, hogy Kádár rendszere nem tart örökké, jön majd a rendszerváltás, és attól kezdve ő már nem kommunista lesz, hanem keresztény és konzervatív. No meg fenemód toleráns, aki nemcsak a melegekkel tud együtt élni, de még a kutyapiszokkal is. Meg a gyűlöletkeltőkkel. Valamint azokkal, akik lopnak a közvagyonból, diktatúrát csinálnak egy demokratikus országból.
Ennyire talán mégsem kellene toleránsnak lenni, Gajdics elvtárs. Különös tekintettel a kutyapiszokra: azt ugyanis tisztességes kutyatartók még az árokparton sem hagyják ott.
