Ökölharc is várható a parlamentben, ha tovább durvul a hangnem?

- Az ön véleménye szerint melyik sértés bántóbb, a „primitív, ostoba, fajankó”, vagy a „lónak a faszát”, esetleg „Orbán hazudik”?

- Leginkább a parlamentben uralkodó hangulatot tartom botrányosnak. Az a botrány, ami kitört az évadnyitó ülésen, az leginkább az elmúlt évek eseményeinek elkerülhetetlen következménye. Aki még figyelemmel kíséri a parlamenti munkát, az tapasztalhatja, hogy a fideszes többség dölyfös, az ellenzéket megalázni akaró hatalomgyakorlása, a minősíthetetlen vitakultúrája, a kompromisszumokra való képtelensége, az ellenzék jogainak semmibevétele miatt nagyon sok feszültség keletkezett a törvényalkotásban. Azért indulatosak ma a képviselők, mert a hatalom megalázza, figyelmen kívül hagyja őket. Ámbár nekem nem stílusom a bárdolatlan, obszcén kifejezések használata, ugyanis politikusként az ember legyen képes a gondolatait kifejezni durvaság nélkül is. Ez egyaránt érvényes a házelnökre, vagy a képviselőre is. Ugyanakkor sajnos folyamatosan nő a feszültség, és ez utat keres magának.

- Gondolom, ezt a feszültséget beviszik a házbizottság ülésére is, ahol eldől, hogy a durvaságért csak az ellenzéket büntetik meg, vagy a kormánypártok képviselőnek is felelni kell ugyanezért, amit ráadásul fizikai erőszak is követett?

- Menetrendszerűen a hét középén, csütörtökön ülésezik a házbizottság, meghívó azonban még nem érkezett. Mindenestre én egy határozott, éles vitára készülök.

- Gondolja, hogy ez a vita korrekt lesz, hisz a házbizottságban is megvan a kormánypárti többség, vagy zárt ajtók mögött mérlegelik az ellenzék érveit?

- A házbizottság nem politikai testület, tehát nem képezi le a parlamenti erőviszonyokat. Viszont a házszabály betartása, vagy megsértése mindig komoly vita tárgya.

- Ebből annyit érzékelünk, hogy az ellenzéket sorra büntetik, a kormányzópárt képviselőinek megregulázásáról még eddig nem hallottunk.

- Egészen biztos vagyok abban, hogy szóba kerül majd az, amit a kormánypárti képviselők Hadházy Ákossal műveltek.

- Arra gondol, hogy a képviselők – köztük Kubatov Gábor, Bánki Erik, Kerényi János - erőszakkal kivették Hadházy kezéből a táblát, s Font Sándor segítségével az egész akciót egy nemzeti színű zászló takarásában hajtották végre?

- Természetesen, de ennek az egésznek csak akkor van értelme, ha a botrány minden momentumát megvizsgáljuk.

- Kövér László indulattal teli, alpári megnyilvánulását épp úgy, mint Hadházy szövegét?

- Így igaz!

- Meg tudja saccolni a döntést?

- A házbizottságban kétféle döntés lehetséges, az egyik a konszenzusos, amikor minden frakció egyetért, lásd: ülésnapok száma, napirend stb. Ha viszont bármilyen ügyben vita van, akkor a házelnök egy személyben dönt, többségi döntés nem létezik.

- Ebből következően Kövér László saját szavait aligha fogja durvának és megalázónak tartani, talán még a fideszes képviselők erőszakos fellépését sem, viszont Hadházy Ákos akcióját bizonyosan. Ez a döntés?

- Ha a házelnök véleményét elfogadjuk, akkor a döntés konszenzusos, ha nem akkor Kövér dönt. Ez a lehetőség.

- Az önkritikához valószínű más mentalítás és ízlés kellene?

- Vitára van lehetőségünk, de dönteni nincs.

- Hova vezet ez? Vannak, akik azt mondják, hogy amikor a kormánypárti képviselők körbe vették Hadházyt, akkor az ellenzéknek kötelessége lett volna közbe lépni. De ha ezt megteszik, akkor abból könnyen ökölharc lehetett volna. Előfordulhat, hogy oda is eljutunk?

- Remélem, soha! Mindenkit – kormánypártit és ellenzékit is – óvnék a tettlegességtől, egyáltalán mindenféle erőszaktól.

- De amikor körülvették Hadházy Ákost, és elvették a tábláit, akkor közel voltunk hozzá?

- Az erőszak közelében volt a magyar Országgyűlés. Ezért a házbizottságban és a nyilvánosság előtt is meg kell ezt vitatni.  A szó jó értelmében ki kell beszélni magunkból a feszültséget. A legborzasztóbb az egésznek a hangulata volt, amit a nézők valószínű nem érzékelhettek a televízió előtt. Nagy különbség egy kézilabdameccset a helyszínen végigdrukkolni, vagy otthon a TV előtt. Szeretném megismételni, amiről az elején már beszéltem. Itt nem egy félresikerült mondatról, a miniszterelnök, vagy az ellenzéki képviselő megsértéséről van szó, ami hirtelen lángra gyújtotta az indulatot. Itt a hatalomgyakorlásnak azzal a formájával van a baj, amelyet a Fidesz lassan már egy évtizede alkalmaz. Elég, ha egy másik példát említek: „a fékek és ellensúlyok rendszere” egy demokráciában soha nem lehet marhaság. Ez ugyanis a demokratikus berendezkedésünk megkérdőjelezése! Ez az eset is azt bizonyítja, hogy egy folyamatról beszélünk, s nem egyetlen nap felfokozott hangulatáról.

- Ha már folyamat, a parlamentből folyamatosan szorítják ki a nyilvánosságot. A civil szervezetek a legújabb rendszabályozás ellen tiltakozva már az Európa Tanácshoz is fordultak, mert féltik a tájékoztatás szabadságát. Gondolja, hogy lesz ennek hatása?

- Egészen elképesztő, ahogyan a magyar sajtót a kormányzati többség egy karámba tereli. Ezzel ellehetetlenítik a parlamenti munkát, az újságírók mozgásszabadságát teljesen felszámolták. Mindez tragikomikus jelenetek sorát produkálja. Saját szememmel látom ezt nap, mint nap! A riporterek szépen kérlelik a képviselőket, hogy azok menjenek oda a karámhoz, s nyilatkozzanak. Az újságíró ugyanis nem mehet a politikus után. Így akarták megakadályozni, hogy a riporterek elől menekülő politikuson nevessenek az emberek.

- Történészként emlékszik, hogy a sajtó munkáját ilyen módon korlátozták valaha?

- Olyan már volt, hogy a sajtó egyáltalán nem mehetett a parlamentbe. A rendszerváltás óta azonban soha nem korlátozták ilyen drasztikusan a nyilvánosság működését. Pedig a képviselő elemi érdeke, hogy munkájáról, az elképzeléseiről beszámoljon a választóinak. Nem az a természetes, hogy a politikusok elszaladnak az újságírók elől. Korábban a sajtófolyosóra nyílt az irodám, de soha nem tekintettem zaklatásnak, amikor a riporterek kérdéseikkel megállítottak, hiszen ez a munkájuk. Mi ugyanis nem a korábbi parlament felsőházi tagjai vagyunk, akik születési jognál fogva kerültünk ide, hanem választáson résztvevő és megválasztott képviselők vagyunk. A munkának épp úgy része a szavazás, mint a szavazóink megfelelő tájékoztatása, amihez a média csak hozzásegít, ez a kapcsolat nem öncélú. Vissza kell hozni azt az időt, amikor a politikus és a médiamunkások között normális volt a kapcsolat.

- Ha nem változik semmi, akkor hová vezet ez a folyamat?

- Az egyik következmény lehet az, ami október 13-án bekövetkezett. A szavazóknak elege lett a Fidesz hatalomgyakorlásából. Sok helyen az ellenzéket juttatták vezető pozícióba. A magam részéről elszánt leszek, ki fogok állni a demokrácia minden korlátozása ellen, és szembe fogok menni mindennel, ami a szabad választást veszélyezteti Magyarországon. Történjen az a parlamentben vagy bárhol máshol az országban.