Orbán abszurd kijelentései IV. – Éppen hogy a németek fizettek nekünk!
| A saját kárára követett el nagy hibát, ugyanis önmagát leplezte le Orbán Viktor, amikor gyakorlatával szakítva, hosszú idő után először, hajlandó volt fogadni egy nem neki alákérdező „mikrofonállványt”. Bernard-Henri Lévy francia filozófus áprilisban két órán át beszélgethetett a magyar miniszterelnökkel, az erről készített összeállítását a Le Point francia hetilap most publikálta. A HVG által szemlézett írásból kiderült hogy Orbán már képtelen kontrollálni magát és elképesztő gondolatait, filozófiai eszmefuttatásait. Abszurd kijelentések követték egymást – sorozatunkban ezek közül veszünk elő egyet-egyet egy-egy szakértő segítségével. |
„...És megértem, hogy demográfiai és munkaerő-problémákkal küzd. De miért kell nekünk magyaroknak megfizetni azért, mert ő ezt nem tudja megoldani?” – ezzel az első olvasatra minimum talányos gondolatmenettel illette Orbán Viktor Angela Merkelt, akiről macsós-lenéző-gyanúsan azt is megjegyezte, hogy „nagyon kedves a kancellár asszony”. Mi magyarok fizetnénk a német belső problémák megoldásáért? Nem éppen a németek fizettek – és még most is fizetnek, például az uniós támogatások formájában – nekünk, hogy meg tudjuk oldani a mi gazdasági problémáinkat? – kérdeztünk a magyar-német kapcsolatokban évtizedek óta jártas szakértőt, Horváth István, egykori bonni magyar nagykövetet.
„Érthetetlen a kijelentés, nem tudom definiálni, hogy mi mit fizetnénk a németeknek” – reagált a diplomata, megjegyezve: „éppen hogy nekik sikerült segíteni nekünk megoldani a mi problémáinkat, nemhogy tőlünk várnának segítséget akár a demográfiai-, akár a munkaerő-problémáik megoldásában”. Emlékeztetett arra, hogy 1990-ben a két Németország újra-egyesítése előtt és után olyan hálásak voltak a Magyarország által tanúsított segítségért, hogy felajánlották a saját segítségüket a magyar gazdasági kilábaláshoz.
1990-ben az Antall-kormány elpasszolta ezt, nem vette igénybe a felajánlást, mert „más orientációt választott, nem játszotta ki a német kártyát, arra vártak, hogy majd az amerikaik segítenek az újjáépítésben”.
1994-ben a Horn-kormány még megpróbálta mégiscsak igénybe venni a felajánlott német segítséget, de akkor már a németek energiáit és a pénzügyi lehetőségeiket nagyon lekötötte a korábbi NDK és NSZK egyesítése. Ugyanakkor Helmut Kohl és kormánya annyira hálás volt a magyaroknak, hogy megkérte a német gazdaság szereplőit, koncentráljanak Magyarországra – emlékeztetett nagy vonalakban a kilencvenes évek első felének folyamataira Horváth István.
Az akkori bonni magyar nagykövet szerint ez nagyon komoly segítség volt: egyrészt bepumpálta a szükséges tőkét a tőkehiányos magyar gazdaságba, másrészt, ennek folyományaként munkahelyek teremtésével segített enyhíteni a rendszerváltás után kialakult súlyos munkanélküliségen.
A külföldi működőtőke nélkül sokkal lassabban tért volna magához a magyar gazdaság, nem is válhatott volna a térség éltanulójává – hangsúlyozta Horváth István, hozzátéve: a tőke nem tartotta volna vonzó befektetési terepnek Magyarországot, ha nincs meg a két alapinfrastruktúra: a távközlési és a közlekedési.
Hol volt akkor egyetlen magyar tőkés vagy magáncég, aki/ami képes lett volna 4 milliárd márkányi összeget költeni arra, hogy öt év alatt teljes legyen a vonalastelefon-lefedettség és kiépüljön a mobillefedettség is – mondta példaként.
„Értem én persze, hogy a politika minden lehetőséget ki akar használni, minden lehetséges ’információra’ megpróbál támaszkodni, amikor a saját érdekeit akarja megfogalmazni, még azokra is, amelyeknek nincs valóságalapjuk” – mondta, leszögezve: 2015 után Németországnak sikerült szépen, szisztematikusan letelepítenie sokszázezer menekültet.
„Tavaly az év vége felé 350 ezerről szóltak a hírek, ám éppen most került a kezembe egy friss statisztika, amely szerint már közel félmillió menekültet sikerült munkába állítaniuk. Az országnak valóban sürgetően szüksége van plusz munkaerőre, amit a kivándorló magyarok is tanúsíthatnak („ez is mutatja, hogy a kósza hírekkel szemben a német gazdaság továbbra is jól teljesít”), s ezt részben a menekültek oktatásával, képzésével igyekeznek megoldani.
„Semmiképpen nem tudom elfogadni azt a véleményt, hogy Németország nem tud megbirkózni a bevándorláspolitikával; egy bizonyos ponton túl persze lassítania kell, de ma már messze nincs olyan menekültáradat, mint amilyen 2015 tájékán volt” – szögezte le. Németországban tapasztalatai szerint egyébként sem érződik a migránsprobléma, persze van egy nagy előnyük: a 3-4 milliós török kisebbség befogadásának, integrálásának a tapasztalata a rendelkezésükre áll. „A kitelepült magyarok sem panaszkodnak arra, hogy romlott volna a németországi élet minősége attól, ha netán több színesebb bőrű embert látni az utcákon” – jegyezte meg.
Egyben meggyőződését fejezte ki hogy Magyarországon is jól jönne egy a németországihoz hasonló rendszer, hiszen már most is problémát jelent idehaza a munkaerőhiány. „Nyilván szabályozni kell, de nem lehet ennyire idegenül és taszító jelleggel kezelni a menekült-kérdést, ahogy ezt tapasztaljuk” – mondta, rámutatva: „a magyar eléggé toleráns nép, s nem jelentene ez akkor problémát, ha irányított módon zajlana a jogosan itt tartózkodók integrációja”.
Szerinte sokat segítene például az építőiparban, s egyéb, elsősorban fizikai munkakörök betöltésében a menekültek befogadása és átképzése, már csak azért is, mert már most is zajlik a munkaerőimport, százával-ezrével hozzák be a munkaerőt például Ukrajnából. A munkaerő-hiány enyhítésére ugyanis óriási szükség van, amit mi sem bizonyít jobban, mint a túlóratörvény életbe léptetése.
A sorozatban megjelent eddigi cikkek:
Orbán abszurd kijelentései I. – Bevallotta, hogy diktatúra van
Orbán abszurd kijelentései II. – Ülj le fiam, történelemből egyes!
Orbán abszurd kijelentései III. – Vagy őrült vagy náci a beszéd
