Sej, a mi Kósánkat fényes szelek fújják...
Szegény kormánypárti olvasók, nézők, hírfogyasztók: fogalmuk nincs arról, hogy mi zajlik ebben az országban. A Hírkereső tanúsága szerint például nem jut el hozzájuk, hogy Kósa Lajos jókorát zsidózott, de még az sem, hogy bocsánatot kért ezért.
Akik abban a szerencsében részesülhettek, hogy ott lehettek a Fidelitas kongresszusán, azok hallhatták, hogy a Fidesz országgyűlési képviselője miként is fogalmazott a zsidókkal kapcsolatban. Többek között ezt mondta: „a zsidók kénytelenek voltak, vagy lehet, hogy jól is esett nekik a nyilas vitézt megszavazni". Kósának az önkormányzati választások kapcsán jutott eszébe ez a mondat, amely széles körű tiltakozást váltott ki – még Köves Slomó (EMIH) is megszólalt az ügyben.
Márpedig, ha a Fidesz-barát zsidó szervezet is felemeli a szavát, akkor Kósának – gondolom, Orbán utasítására – muszáj bocsánatot kérnie. De persze a Hírklikk olvasói minderről értesültek már, beszámoltunk a történtekről, ahogy azt egy normális újságnak tennie kell. Csak azért ismételjük most meg ezt a bocsánatkérést, hogy ha netán idetéved egy magát jobboldalinak tekintő olvasó – a kommentekből az derül ki, hogy nem csak téved, tudatosan jön – ő is képbe kerüljön.
Íme: „A Fidelitas szombati rendezvényén elhangzott mondataimban, talán félreérthető módon, arra utaltam, hogy az ellenzéki együttműködés a holokausztban elveszített zsidó honfitársainkon korábban gúnyolódó jobbikosokra is kiterjed, őket legitimálja. Ha szavaimmal, megfogalmazásommal akár egyetlen magyar zsidó polgártársamat is megsértettem, úgy azért tőlük bocsánatot kérek" – ezt közölte hétfő reggel Kósa Lajos, és ezt sem tartotta fontosnak egyetlen, általam elérhető jobboldali lap közzétenni. Igaz, minek is tenné, csak összezavarna mindenkit, hiszen az eredeti tudósításból is kihagyták Kósa zsidózását (talán tudták, hogy az nettó antiszemita szöveg? Hm: sajátos cenzúra…)
A Fidelitas kongresszusa egyébként – ezen felül is – nagyszerű gyűjtőhelyévé vált a gyűlölködő felszólalóknak. A kormány és a Fidesz vezetői versenyt folytattak; melyikőjük tudja jobban felhergelni az ifjakat, a társadalom nem Fidesz-hívő tagjai ellen. Gábor György barátom összegyűjtötte őket, most ellopom tőle, és átemelem ide:
„Tarlós István arról beszélt, hogy veszélyben a nemzetállam, s létezik egy ’nyilvánvaló szándék’ a kevert népességre, a népességcserére. De nem lesz baj, ha a Fidelitas példát vesz a fideszesekről.
Szijjártó Péter egy magyar diplomáciai akadémiára tett ígéretet, s arra, hogy kizárólag a hazafias diplomáciai nevelésben részesültek dolgozhatnak majd a külügyben.
Varga Mihály szerint manapság szintet lépett a hazaárulás. Aztán a Nélküled c. dalt emlegette.
Gulyás Gergely szerint kereszténydemokratának lenni annyi, mint normálisnak lenni.
Kásler Miklós a Belső-Ázsiában 1100 évvel ezelőtt kialakult magyar hagyományról és identitásról beszélt, amelynek része a szuverenitás és a különleges életszemlélet. Mindezt a keresztény szabadság spirituálisan magasabb fokra emelte.
Kubatov Gábor, Bayer Zsolt veretes sorait idézve, virsliujjú, nájloninges kommunistákról szólt, akik most visszajöttek. Aztán a Nélküled c. dalt emlegette.
Kocsis Máté a Fidelitas humoráról emlékezett meg, és felhívta a figyelmet arra, hogy az ellenzék a legundorítóbb és legaljasabb módszerekkel, kizárólag személyeskedésekkel szokott támadni, következésképp ez vár a fidelitasosokra is. Aztán a Nélküled c. dalt emlegette.
Kósa Lajos egy grandiózusat zsidózott, arra utalva, hogy minden zsidó ugyanolyan, minden zsidó rossz helyre szavaz (hogy ki a zsidó és mi a rossz hely, azt Karl Luegerrel konzultálva Kósa mondja meg!), s Kósa persze pontosan tudja, hogy az összes zsidó hogyan, s kire szavazott. A zsidók. Akiknek nagy, görbe orruk van, az ereikben pénz csörgedezik, jó pénzért mindent árulnak, még hazát is, és nemzetközi összeesküvők. (A kútmérgezés, a szentségek meggyalázása és a rituális gyermekgyilkosság most valamiért kimaradt a kósai kitekintésből.)
Novák Katalin a saját, egyszerre nyugat-európai, egyszerre magyaros, rímes időmértékes poémáját szavalta el, melynek prozódiailag, a párrím technikai megvalósítását illetően, továbbá ütemileg és merész képi világát tekintve kétségtelenül legszebben lejtő sorai az alábbiak voltak: ’Mi nem szállunk bele a méhedbe, / csak nem mondunk nemet az életre.’
Kövér László Európa klasszikus hagyományaiban fürdőzve, arra fókuszálta vigyázó tekintetét, hogy az ellenség és az idegenség a kapuk előtt áll, és készül rárontani arra, ami ezer évig a nemzetet jelentette. Arról nem is beszélve, hogy a fiatalok sokat interneteznek, továbbá a nemzettagadók veszélyforrást látnak a családban és az egyházban.
Monumentális szellemi muníció, amelyből gazdagon profitálhatnak fidelitasos ifjak”.
Eddig az idézet. Ehhez csak egy mondatot tudok hozzátenni: sej, a mi Kósánkat fényes szelek fújják…
