Szóba sem jöhet Skandinávia, csak a jó öreg Zöld-foki szigetek

Naná, hogy nem. Ott ugyanis nem fogadják a magyar miniszterelnököt. Igaz, Svédország, Dánia, Finnország, vagy épp Norvégia, nem annyira fejlett demokráciák, mint a Zöld-foki szigetek, de azért jelzésértékű lenne, ha az ottani vezetők közül valaki időnként, akár csak a látszat kedvéért szóba állna Orbánnal.

Vagy valamelyik francia vezető. Esetleg a németek.

Persze, ne fanyalogjunk, a Zöld-foki szigetek is szépen csillog. Kis híján tapasztalatból mondhatjuk ezt, van egy ismerősünk, aki rendszeresen arrafelé szokott szörfözni. Tőle is tudjuk, hogy tényleg igaza volt Szijjártónak: a zöld-fokiak felelősséggel állnak a migráció kérdéséhez. Annál is inkább, mert fogalmuk sincs arról, hogy mi az. Védik a határaikat, mondja Orbán Viktor külügyminisztere, és ebben sem tudunk vele vitatkozni. A Zöld-foki szigetek -nevéből is kitalálható – szigetekből áll. Ezeket a szigeteket tenger veszi körül, ha úgy tetszik, óceán. Sok száz kilométerre minden más lakott településtől.

Így könnyű megvédeni a határokat a migránsoktól, bár azt mondják, a cápák és egyéb tengeri lények nagyon elszemtelenedtek az utóbbi időkben. Szerencsére, a zöld-foki szigetek parti őrsége tudja a dolgát, és nemcsak az eszük, de a szívük is a helyén van.

Szijjártó szerint a zöld-fokiak, ellentétben sok más afrikai országgal, büszkék a polgáraikra, és eszükbe sem jut elküldeni őket migránsként Európába. Ehhez képest az ország fő bevételi forrása jelen állás szerint a turizmus, valamint azok a pénzek, amelyeket a külföldön – értsd: Nyugat-Európában – dolgozó zöld-foki dolgozók hazaküldenek az otthon maradottaknak.

Ez persze a jelen és a múlt: a jövő ennél jóval fényesebbnek ígérkezik. Orbán és Szijjártó ugyanis nem üres kézzel érkeztek, hanem egy 35 millió dolláros kötöttsegély-hitelmegállapodás – hülye szó, de így hívják - ígéretével. Vannak, akik ezt nagyszerű dolognak tartják, mert azt gondolják, hogy megint az van, ami mindig, vagyis, dolgos népünk győzni fog. A kákán is csomót kereső tamáskodók ezzel szemben azt állítják, hogy ez nem más, mint közönséges pénzmosás. Közgazdaságilag ugyanis mindez úgy néz ki, hogy a magyar kormány a magyar adófizetők pénzéből kihelyez 35 millió dollárt a Zöld-foki szigetekre, amit ez utóbbi köztársaság kizárólag a magyar cégek által végzett beruházásokra költhet. Mészáros, Garancsi, Tiborcz már fenik a fogukat.

Vagy már meg is fenték.

Merthogy le van ez zsírozva rendesen. Ne gondolja senki, hogy Orbán most találta ki ezt az egészet. Már egy éve ösztönzi a magyar vállalkozókat, hogy fektessenek be külföldön, és a hasznot hozzák haza. Ne csak bennünket gyarmatosítsanak a tuggyukkik, mi is gyarmatosítsunk másokat. Az állam, mint minden másban, ebben is az élen jár.

Ez tehát a képlet: megy a közpénz a Zöld-foki szigetekre, ahol fogja magát, és elveszíti a közpénz jellegét. Egy részéből út, kórház, iskola, gyár, vagy stadion lesz, a többiből Orbán-közeli emberek magánhaszna.

Vonneguttal szólva: így megy ez.