Kína az új keleti tömb vezetője
Létezik egy új keleti tömb, amelyet már nem lehet nem számításba venni sem a politikában, sem a gazdaságban: Kínából, Oroszországból, Iránból és Észak-Koreából áll – mutatott rá a Handelsblattban Bernd Ziesemer, a lap volt főszerkesztője, Kína-szakértő. A globális tengelyt Kína és Oroszország alkotja, és hozzájuk szorosan kötődnek olyan államok, mint Irán és Észak-Korea, de talán még uniós tagállamok is, mint Magyarország.
Eredetileg csak a Moszkva elleni nyugati szankciók megkerüléséről volt szó, de most az érintett államok, amelyeknek a fő közös nevezője az Egyesült Államokkal és a nyugati értékekkel való szembenállás, gazdasági téren is egyre szorosabban egyeztetnek. A vezető hatalom, akárcsak az 1989-ben kihunyt egykori szocialista táborban, a szövetségeseket puszta csatlós államokká változtatja. Ez a vezető hatalom akkor a Szovjetunió volt, ma Kína, amely mindent elkövet, hogy a globális délt a maga oldalára húzza.
Ahogyan az egykori keleti tömbben, amikor a Szovjetunió zsákmányolt ki minden tagállamot, ma sem egyenrangúak a szövetségesek közötti gazdasági viszonyok. Oroszország nagy engedményekkel szállítja az energiahordozókat Kínának, miközben Kína nagy felárat számít fel ipari termékeire.
Az Ukrajna elleni orosz támadás nyomán rövid időre visszaesés állt be a gazdasági kapcsolatokban, de azóta a forgalom ismét folyamatosan nő. Tény, hogy Kína egyelőre tartózkodó az oroszországi közvetlen beruházások terén.
Politikai téren az új keleti tömb államai világszerte egy irányba húznak a válságokban, az ENSZ-ben és más nemzetközi szervezetekben, és mindent elkövetnek, hogy a maguk oldalára húzzák a „köztes övezet” államait, például Afrikában.
A gazdasági szaklap szerzője szerint világtörténelmi jelentőségű folyamatról van szó, amely tartósnak tűnik, ezért a Nyugatnak be kell erre rendezkednie.
Oroszország és Kína a maguk javára akarják megváltoztatni a határokat a világban – mutatott rá a szerző, és ismertette az orosz-kínai kapcsolatok történetét. Megállapította: Kína bő 30 éven át nem tanúsított érdeklődést Moszkva iránt, sem gazdasági, sem politikai téren, ám az Ukrajna elleni orosz támadás és Hszi Csin-ping mind odahaza, mind kifelé egyre agresszívabb kurzusa megteremtette a szükséges feltételeket az új keleti tömb létrejöttéhez.
Amerikai szakértők joggal beszélnek „revizionista hatalmak” veszélyes szövetségéről, amely a világ határait a maga javára akarja megváltoztatni, és mind politikai, mind gazdasági téren uralni akarja befolyási övezeteit.
Janis Kluge, az orosz gazdaság legkiválóbb német ismerője tanulmányban fejtette ki: az Ukrajna elleni orosz háború és a szankciók nyomán az látható, hogy az orosz gazdaság teljesen leszakad a nyugati gazdasági világról, végleg kelet felé fordul, és „ezzel a függőség felé vezető úton halad”.
A német politika a két ország problémakörét azonban még elkülönítve kezeli, holott ma minden geopolitikai stratégiának abból kell kiindulni, hogy Kína és Oroszország kölcsönösen erősíti egymást. Aki el akarja szigetelni Moszkvát, az nem folytathatja a szokásos üzleti tevékenységet Pekinggel, aki Kínában fektet be, az közvetve Oroszországba is befektet, és nem lehet az ukrajnai háború végét remélni mindaddig, amíg Hszi Csin-ping politikailag és gazdaságilag teljes mellszélességgel támogatja Putyint. Emellett minden orosz katonai siker azt a hitet mélyíti Pekingben, hogy Kína megvalósíthatja agresszív politikáját Tajvannal és a Dél-kínai-tenger többi államával szemben – figyelmeztetett a szerző, aki érveit gazdasági tényekkel támasztotta alá a cikkben.
