A NER-világban a szélhámoskodás lehet csak nyerő?
Honnan, hogyan került a politikába Magyar Péter? Nincs politikailag értelmezhető múltja. A NER egyik haszonélvezője volt, akit leginkább felesége révén ismert, aki ismerte…
Hagyjuk a napszemüveget, hagyjuk a biciklit, a feleségéről készített hangfelvételt is: kétségtelenül teljesítmény, amit eddig produkált. Olyan teljesítmény, amelyet valószínűleg csak a NER-világban, a Fidesz, és az egymással folyton marakodó ellenzék között „politizálva” lehetett eĺérni.
Között? Politizálva?
Támadja a Fideszt, de Orbán Viktor neki mégiscsak „demokratikus hős”. Szinte mindent mond abból, amit az ellenzék, legalábbis annak java része, mégis úgy tűnik, erősebben határolódik el tőlük, mint a Fidesztől.
Castingolva szedte össze jelöltjeit az EP-választásra. Ez kétségtelen újítás, különösen ha a határidő rövidségére gondolunk. Azon eltöprenghetünk, milyen emberek lehetnek valójában azok a kitűnőségek, akik ilyen ripsz-ropsz eldöntötték, az EP-ben szeretnének politizálni.
Ráadásul olyan „pártban”, amelynek meglehetősen tisztázatlan az EU-hoz való viszonya – némely szempontból mintha Orbánéhoz hasonlítana.
Némi cinizmussal mondhatjuk persze, hogy a jelöltek ilyetén összeállítása mégiscsak jobb annál, mintha a Keresztapa – „a demokratikus hős” – saját farmjára rendelné őket, hogy a maga kedvére válogathasson… Ennyi elég?
TISZA..?
Ismét egy „párt”, amelynek neve nem mond semmit. Semmit például a demokratikus jogállamról, amely kifejezést Magyar nem is kedveli. De hinni lehet benne: nem Orbán, nem Gyurcsány, nem szélsőjobb, nem „óbaloldal”... Viszont ellenzi a korrupciót, azt, aminek hasznát Magyar évtizednél hosszabb ideig élvezhette. Senki nem tud neki e témában újat mondani!
Erre vártak a magyarok – nem igaz?!
Vákuum keletkezett az orbániai közéletben, és Magyar ügyesen kihasználta. Ha valaki mond valami politikailag értékelhetőt ellenzékből, azt szinte percek alatt kicsinálhatják: ráuszítják a „köz”- és terrormédiát, és az illető jó eséllyel a „helyére” kerül. A jelenlegi viszonyok között csoda, ha valaki tartani tudja magát.
De ha az új ember a NER felső világából jön, minden egészen más – bár Simicska példája azért figyelmeztető. Mondhatnak neki – egyelőre? – akármit: minden lepereg róla. Egyszerűen lebohócozza támadóit, akik tényleg rikácsoló bohócok: NER-bohócok. Vádolhatják akármivel: senkit sem érdekel, mi igaz, mi nem… Ünneplik, mert új hősre vágyott sok-sok ember. Nem tudnak neki igazán ártani: mindent tud róluk.
És nem is kell újat mondania – beérheti azzal, amit mások már oly sokszor elmondtak. Csupán a „politikai tartalmat” kell helyettesítenie valami mással. Mondjuk azzal, hogy mindenki magyar, vagy se nem jobb, se nem bal, egyszerűen magyar… Sokakat vonzhat az ismerős szöveg, mások csak az új erőért lelkesednek.
Itt a „megoldás” tehát: mindenki magyar, mindenkivel együtt lehet működni – az Orbán nélküli Fidesszel, tehát Szijjártóval, Kocsis Mátéval, Navracsiccsal stb. is…
Nem tudhatom, kinek mi része van e jelenség felbukkanásában; mindenesetre zavart okozott mind a Fideszben, mind az ellenzékben. Mégis: kizártnak tartom, hogy a NER-t így meg lehetne rendíteni.
